Már megint el rángattak a fiúk egy buliba. Nem igazán volt ma kedvem semmihez sem, csak otthon ülni a kedvenc kanapémban és tv-t előtt punnyadni, semmi másra.Néztem az előttem táncoló részeg embereket, akik párjukkal táncoltak.A kényelmes fotelből felálltam, majd megkerestem a táncoló tömegben a fiúkat, és mondtam nekik,hogy én inkább elmegyek haza.Marasztaltak a félig részeg barátaim, de engem már nem lehetett lebeszélni a távozásról.Minél hamarabb elakartam tűnni innen, mielőtt még itt marasztalnának.
Lassan kimentem a friss levegőre.Szél fújdogált, amitől kezdve kicsit ki is rázott a hideg.Sötét volt és hideg éjszaka. Az utcán lépkedve egyetlen egy lámpát láttam, ami csak úgy pislákolt, szinte alig éget néhány darab.Egyedül csak én voltam egy árva lélek nem volt erre felé.Kabátomat összébb hoztam, majd a kezemet a nadrágomba csúsztattam és így mentem tovább.Hirtelen egy sikítást hallottam s a hang irányába néztem.Nem láttam senkit így inkább tovább mentem.Ismét egy sikítást hallottam.Megtorpantam s vártam ismét a hangra.Körül néztem.Egy sikátor előtt álltam meg és láttam,hogy egy fiatal lányt bántalmaznak.Futni kezdtem és a három alakot kezdtem el verni.Hol hasba rúgtam, hol szájba de néhol engem is eltaláltak,kettőt már elintéztem most következett a harmadik.A magasabb férfi közeledett hozzám szinte bűzlőt az alkoholtól.Bevertem neki egyet, aki egyből a földre rogyott,megrázta a fejét és védekező pozícióban elrohant.A lány már nem volt eszméleténél.Felvettem karomba és elvittem hozzánk.Benyitottam,felkapcsoltam a villanyt és letettem a kanapéra a lányt.Arrébb raktam szőke hajtincsét, amik belelógtak arcába.Milyen szép szemei vannak!
- Te jó ég!-mondtam magamban, amikor megláttam az arcán lévő kék-zöld foltokat és a véres sebeit.Levettem a pólóm,kicsit bevizezve elkezdtem letörölgetni a vért róla.Kicsit felnyögött és kinyitotta szemeit.Sikítozni kezdett,gondolom megijedt tőlem.
- Ne félj tőlem!Nem foglak bántani!-álltam fel lassan.Csak nézett engem.Nagyon meg volt rémülve.Kimentem a konyhába,hoztam neki vizet és fertőtlenítőt a sebeire.Amíg ő megitta a vizet- amit hoztam neki-, addig én sebeit láttam el.Vigyáztam,hogy ne fájjon neki, de valamelyik nagyon csúnya volt.
- Jaj, bocsi. Én Cameron Lachowski vagyok! Neked mi a neved?-nyújtottam a kezemet.
- Szia...én Emilie Groven vagyok!-mondta féléneken.Nem rázta meg kezemet, ezért vissza húztam.Még mindig a sebeit láttam el, amikor láttam,hogy már félálomban van.Elfeküdt a kanapén én pedig folytattam a fertőtlenítést.Végeztem.Óvatosan felvettem karomba és felsétáltam vele az emeletre, be vittem a vendék szobába,lefektettem az ágyra,betakartam és elmentem a szobámba aludni.
Emilie Groven
Ébredésemkor eltartott egy perc,mire felismertem,hol sajog a testem,és még tovább,mire eszembe jutott,hol sérültem meg.Szorosan becsuktam a szemem,vártam,és egyszerre beugrott minden:a fickók az utcán,a hosszú autózás és egy Cameron nevű srác.Kiugrottam a takaró alól,és megnéztem magam a tükörben.Ahogy, megfigyeltem tükörképemet, kék-zöld foltokat fedeztem fel testem minden porcikáján.Szinte rossz volt rám nézni.Körül néztem a szobába.Ismeretlen volt számomra a hely.Kint már gyönyörűen sütőt a nap.Széthúztam a függönyöket és a Empire State Building-ről néztem ki a forgalmas utcára.Nagyot sóhajtva, indultam el az ajtó felé.Végigosontam a folyosón a fürdőszobát keresve,találomra kinyitottam egy ajtót,szerencsémre jót nyitottam ki.Össze kaptam magam,s lassú léptekkel mentem le a lépcsőn. Ahogy leértem, láttam hogy egy srác -gondolom Cameron-t- főzőcskézett a konyhában.Lassú léptekkel osontam az ajtó felé.Amilyen gyorsan elakartam tűnni,olyan gyorsan észre is vett.
- Jó reggelt!Remélem éhes vagy?-kérdezte.
Nagyot sóhajtottam.-Öm..Nem..de, nekem mennem kell!-mondandómra kimondva a hasam korgott egy nagyot.
- A hasadból hangjából ítélve nem hiszem, hogy nem lennél éhes.Na..Csináltam finom palacsintát.-nevette el a mondat végét.
- Nem, köszönöm.De most már, tényleg megyek!-vettem egy kicsit sietősebbre a beszélgetésüket.
Megfordultam,de egy kéz érintését véltem felfedezni magamon.Cameron kedvesen rám mosolygott.-Na gyere.-húzott be a konyhába.Nem tudtam ellenkezni, így inkább beadtam a derekamat.Egy reggeli belefér-gondoltam.A táskámat leraktam a székem mellé, s a megterített asztalon minden féllé étellel volt tele.Egy palacsinta szeletett beleraktam a tányéromra,majd szirupot raktam rá.Poharamba töltöttem egy kis narancslevet,majd enni kezdtem.Végeztem.Táskámat felvettem, majd felálltam.
- Köszönöm a reggelit,de most tényleg mennem kell!-mondtam.
- Én köszönöm hogy maradtál!-húzta mosolyra ajkait.
- Nos...Akkor... Én megyek is..-köszöntem el és elindultam.
- Öm...Várj!Esetleg elkérhetném a telefon számod?-kérdezte.
- Persze.-kivettem a táskámból a noteszemet, majd beleírtam a számomat és a nevemet.
- Köszi.-mondta, mikor átnyújtottam.
- Én köszönöm, hogy megmentettél! Nem tudom mi lett volna ha nem vagy ott! Köszönöm!-hálálkoztam. Erre Ő csak elmosolyodott és megölelt. Hirtelen ért a cselekedete, de vissza öleltem.
-Még egyszer köszönöm!-intettem neki, majd lefelé indultam a lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése