Son

2015. augusztus 24., hétfő

I.03.-A telefon beszélgetés


Emilie Groven

Mikor elmondtam Ricknek, hogy terhes vagyok nagy kő esett le a szívemről. Nem kell tovább titkolni, hogy állapotos vagyok felemelő érzés, hogy ő is tud róla a kicsinkről, a szemünk fényéről. Eleinte féltem, hogy mit fog szólni. Féltem, hogy talán elhagy és soha többé nem szól hozzám. Féltem, hogy a gyerekünknek apa nélkül kell felnőnie. De nem. Kitörő örömmel fogadta a hírt. Össze-vissza csókolgatott, mint egy nagyi a rég nem látott unokáját majd, felkapott a tornácról és kétszer megforgatott a levegőben. Nagyon jól esett a gesztus, de megszédültem a hirtelen forgatástól, ezért szóltam neki , hogy hagyja abba, mire ő sűrű bocsánatkérések között megkérdezte tőlem , hogy: "-Jól vagyok e?- Nincs semmi baja a babának?" Mire én mondtam neki, hogy ne izguljon minden rendben van, majd a kijelentésemre szorosan magához húzott és megölelt. Az arcomat vállába fúrva, kezemmel körkörös mozdulatokkal simogatni kezdtem hátát. Eltelt néhány perc mire egy hideg fuvallatól megborzongtam. Elengedett és rám szólt, hogy menjek vissza a házba, mire megkérdeztem tőle, hogy ő nem jön-e?
-Nem lenne baj?-kérdezte.
-Ne hülyéskedj.-feleltem, és beljebb toltam őt az ajtón.

***

A napfény sugarai világított be a tágas szobámban. Nyöszörögve dobtam fejemre párnámat. Nem tudtam vissza aludni. Hányingerem volt. Felültem, hátha így jobban leszek. Lassan felültem, majd a fürdőbe igyekeztem. A WC ülőket fel hajtottam majd a tegnapi vacsora tartalmat a mosdóba ürítettem. -Elkezdődött.-motyogtam magam előtt. Szokásosan a hasamra kaptam kezem, és simogatni kezdtem.
- Kicsim, minden rendben?-kérdezte államos hangon.
- Persze! Csak a reggeli rosszul létek.-nyugtattam meg. A homlokomra adót egy csókot, majd a konyhába mentem. Elővettem a palacsinta sütőt, majd a hozzá valókat is. Össze kevertem a palacsinta masszát, majd egy mély merőkanalat megfogva kezdtem neki a sütésnek. Mikor bekapcsoltam a rádiót,dúdolászni kezdtem a kedvenc számomat. Hirtelen egy kéz érintett meg, amitől meg ijedtem és felugrottam. A szívemhez kaptam kezem, mikor megláttam Rick arcát, aki szélesen rám mosolygott, de mikor látta a reakciómat elsápadt tekintette. Megölet és a fülembe súgta, hogy: "Ne haragudjak rám, nem akart megijeszteni." Én csak szorosan megöleltem, majd az arcára adtam egy puszit és sütöttük együtt tovább a palacsintát.

Nagyon finom lett a palacsinta. Sokat hülyéskedtünk. Etettük egymást és nevetgéltünk együtt, mint ahogy régen, amikor találkoztunk. Újra boldognak éreztem magam és felszabadulnak. Rick ölébe feküdtem, majd együtt kezdtük el nézni a tévébe a kedvenc filmünket. Filmközben néha lehajolt hozzám és csókot lehelt ajkaimra. Felültem. Ismét hányingerem volt. Bocsánatkérően elmentem ismét a mosdóba, de útközben kissé megszédültem. A lépcsőkorlátnak támaszkodva vártam egy pár másodpercet, hogy jobban legyek. Nagyon levegőt vettem és újra elindultam felfelé a lépcsőn. Falmellet haladva közelítettem meg a mosdót. A szobámból hallottam hogy csőrög a telefonom, de nem foglalkoztam most vele, majd később visszahívóm.


Rick Hammings 

Fentről Emili telefonját hallottam, gondolom anyukája keresi, ezért felszaladtam a lépcsőn és a szobánk felé vettem az irányt. Felvettem.
-Jó napot Miss.Groven! Miben segíthetek?
-Hello.Ő...Emili-t keresem.-szólt bele egy férfi hang.
-Ki is vagy?-nem számítottam rá, hogy egy idegen férfi keresi a barátnőmet.
-Cameron. Cameron Lachowski.-mutatkozott be.
-És miért is keresed a barátnőmet?-a kezem megfeszül és próbálom nyugtatni egy kicsit magam. Ha ez a Cameron gyerek közélébe megy, szétverem!
-Ó már értem...Szóval te vagy az a Rick nevű srác, igaz?
-Ha a közelébe kerülsz megverlek, megértetted!?-fenyegetem meg.
-Ó hát így állunk?-nevetett. -Egyszer már megvertelek.-nevetett ismét.
-Na azt majd meglátjuk! - Töröld ki a kis fejedből Emiliet és a telefon számat! -Viszont nem hallásra!-csaptam le a telefont.  Ez a kis hülye gyerek azt hiszi, hogy majd lesz esélye Emilinél.Hah...nevetséges. Lehet egyszer megvert, de akkor ittas állapotban voltam és akkor könnyű célpont mindenki. Na majd meg látjuk ki nevet a végén. Elmentem a fürdőhöz, hogy megnézem Em-et, aki még mindig a wc mellet üldögélt. Lehajoltam hozzá.
-Jól vagy?-láttam az arcán az ijedséget. Remélem minden rendben van.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokáig húztam az időt, de nyaralni voltam 2 hétig és nem volt internetem! Remélem,azért, a rész tetszeni fog nektek. Most lehet egy kissé rövid lett, de legalább valami. Most már 2 fogjuk írni a blogot! Az elejét a kedves írótársam segített a többit én írtam meg. Jó olvasást! Kérlek titeket írjatok véleményt! :) 
Puszil titeket: Betty

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése