Son

2015. szeptember 12., szombat

I.06-Más

                             Emilie Groven

- RICK!- ordítottam rá. Magam felé fordítottam, majd azzal a lendülettel az arcára csaptam. Piros folt kent jelent meg az arcán a tenyerem, a pofontól a földre eset, és furcsán nézett fel rám.
 -Hazug vagy! Egy aljas disznó! Undorító! - kiáltottam rá, és össze-vissza mászkáltam a fejemet fogva.
- Mit képzeltél? Hah?- kérdezem cinikusan.
- Emili!-nyögte a nevemet. -Én....Én...-kezdte, de én ismét pofán csaptam, mikor fel állt, hogy hozzam érhessen.
 - Tűnj a közéletből! Nem akarlak soha többe látni!-teljesen ki voltam akadva. Cam már itt volt mellettem.
- Ez a te hibád, te kis féreg!-kiáltott rá Camre, és eszeveszetten neki ugrott. Ezután a két srác verekedni kezdet, amitől én megijedtem. Nem tudtam most hirtelen mit kellene tennem. A szám elé tettem kezem és ijedtembe felugrottam.
- Állj! Állj!-kiáltottam, majd a két fiú köze álltam. -Kérlek, hagyjátok abba!-néztem rájuk könnyes szemmel. Cam arca tiszta seb volt és véres, s egy lila folt keletkezett szeme körül. Rick is hasonló képen nézet ki, talán még többet is kapott, mint ő adót neki. Rossz volt rájuk nézni. Mind a két fiúra haragudtam, de legfőképpen Rickre, amiért ezt csinálta velem. Gyűlölöm! Egy undorító aljas féreg!
 - Soha nem akarlak látni! Soha!-fordultam volt barátom felé. -Végeztünk!-elhaladtam a két fiú között, és vissza mentem a kocsihoz, hogy egy kicsit le tudjak nyugodni. Cam követett. Vissza ültünk a kocsiba, és csak annyit tudtam kinyögni hogy: -Cam. Kérlek, vigyél el innen!


***** 
Leültem a kissé hideg padlóra, a fal elé, hogy annak dőlhessek és néhány másodpercen keresztül nem csináltam mást csak sírtam. A kissé égető könnycseppek végigfolyva az arcomon a térdemre zuhantak, ahol lassan egy kicsi, világos folt keletkezett, ami most egyáltalán nem tudott meghatni. Rossz volt, mégis tudtam, hogy helyesen döntöttem és amikor erre rájöttem egy enyhe, fájdalmas mosoly jelent meg az arcomon miközben a könnyeim még mindig potyogtak, de egyre jobban meg tudtam nyugodni és időközben kinyújtottam a lábaimat is.
- Jól vagy? – kérdezte Cam, mikor mellem lépet. Amint meghallottam a hangját az arcomhoz kaptam és a kezeimmel letöröltem az arcomról a meleg könnycseppeket.
- I-igen. – válaszoltam egy műmosolyt megejtve, mikor visszaengedtem a kezeimet a combomra. Leült velem szembe, törökülésbe.Nem válaszoltam, ugyanis nem tudtam, hogy mit válaszolhatnék. Csak néztem, ahogy kíváncsian, nézz engem aranybarna szemeivel.Várt. Kezét lábamra helyezte, majd én a vállára hajtottam fejem.
-Hogy tehette ezt velem? Pedig megbíztam benne....vele akartam leélni az életem. És ez lett belőle...-a hangom el csuklódat a gondolattól is, hogy ismét ő jár az eszembe.
-Minden rendben lesz, ne aggódj! Velem jobb lesz!-nézett melyen a szemembe. Halványan elmosolyodtam. Egy mást szemébe néztünk. Olyan gyönyörű barna szemei vannak! Ellehet veszni bennük. Közeledni kezdtünk egymáshoz, majd lassan-lassan ajkunk össze ért, mígnem már össze is ért. Finom és szenvedélyes volt, mintha, ezernyi táncoló manó táncolnának gyomromba. Levegő hiány miatt el váltunk és lihegve néztünk egymást, majd én ismét-most már boldogan-hajtottam vissza fejemet vállára.
*****
A repülőtéren ülünk a bőröndeimmel.Új életet szeretnék kezdeni,egy új környezetbe. Itt akarom hagyni a várost és öt is, de legfőképpen öt! Itt hagyok minden boldog emléket, amit együtt töltöttünk. Semmit sem tartottam meg. El égettem az összes képünket és ékszereket, amit vett nekem. Fogalmam sincs merre megyünk, mivel Cam nem mondta meg, de annyit mondott, hogy messze, ahol biztonságban lehetek vele. A gépünk elindult és felszálltunk. Én az ablaknál ültem és a fejemet a kezemre helyeztem, majd így néztem, az elhaladó gyönyörű várost. Pár perc után, kezdtem már kicsit álmos lenni, így lehunytam a szemeimet. A nap rá süt arcomra, ami megnyugtató érzést add, minden porcikámnak. Cam a kezemet megfogta, majd a vállamra helyezte fejét. Elaludtunk.

 Sötét és világos fényeket láttam, magam körül. Egy erdőben ébredtem fel. Körülöttem virágok hullottak le a fákról. Gyönyörű volt a táj. Felültem és jobban szemügyre vettem a területet. Hirtelen sötétség lett körülöttem, a szél fújni kezdted, majd villámlani. Megijedtem. Futni kezdtem, amerre csak tudtam, nem érdekelt merre megyek, csak itt ne legyek. Fák sokasága vett körül és a föld eltűnt a lábam alatt és egy mély, sötét gödörbe estem. Segítségért kiáltottam. Hirtelen egy alakot láttam a gödör szélén, és engem figyelt. Egy álarc volt rajta, nem tudtam ki az. Az álarcos férfi levette maszkját és dús hajába túrt.
- Szervusz, szépségem!-köszönt nagy mosollyal az arcán.
- Te...te itt?-nyökögtem össze vissza.
- Mondtam, hogy vissza fogok térni! A kis barátodat már megöltem, most pedig te jössz.-nevetett ördögien.
- Cam...!-üvöltöttem fel és bőgve a földre hajtottam fejem, majd ismételgettem ismét Cameron nevét.-Miért?? Miért kellet ezt csinálni?

Lihegve ültem fel a széken. A hajam csapzott volt és izzat. Nem tudtam felfogni mi is történt. Csak egy rossz álom volt, semmi több. Egy nagyon rossz álom. Cam is felemelte fejét. Szegénykém felébresztettem. Észre vette a reakciómat és aggódva kérdezősködni kezdet, hogy minden rendben van e. Megnyugtattam, annyival, hogy igen csak rosszat álmodtam, és leráztam ennyivel az ügyet. A gép lassan leszáll, szóval,nem alszok már vissza, csak az eget nézem ismét.

Sikeresen leszálltunk Miamiba.Majd a bőröndjeinkkel Cameron nyaralójába mentünk. Nagyon szép a háza. A ház barna és fehér színekkel van dominálva. Mese szép. A terasz a partra nézz. Ki is megyek oda és a lenyugvó napot figyelem. Cam a derekam köré rakja kezeit és átölel. Fejét nyakamhoz fúrja és csókot lehel rá. Olyan más vele most. Sokkal nyugodtabb vagyok és felszabadult, mit vele voltam. Kezemmel a hajába túrtam, majd mikor maga felé fordított megcsókoltam. Hol a nyakamat, hol vállamat hintette el apró csókokkal. A vékony kis kardigánomat levette, majd az ölébe vett. Kanapéra tett, majd fölém magasodott. Csókokkal hintette be egész testemet. Kívántam minden egyes porcikáját. Pólóját levettem, majd a nadrágjához nyúltam, de megállított.
-Biztos, hogy ezt akarod?-nézett szemeimbe.
-Igen!-bólintottam hevesen. Rám mosolygott,majd folytattuk, ahol abba hagytuk.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt is lenne az új rész! Hát nem is tudom...Remélem nem lett borzalmas és tetszeni fog nektek. :) A véleményekre kíváncsi vagyok! Akár jó akár rossz! Minden jöhet! ;) Írjatok!
Puszil titeket,Betty

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése