Son

2015. október 23., péntek

I.09-Biztonságban


      Emilie Groven

- Jaj Kicsim...-rohant oda hozzám, majd karjaiba zár.
- Azt...Hi...hittem...meg...meg...hal...tál...-suttogtam magam elé. Soha többe nem fogom elengedni! Szorosan öleltük egymást. Nem hittem a szememnek, hogy tényleg életben van. Az a mocsok csak hazudott! Meg akart bántani, hogy vissza menjek hozzá. De nem sikerült becsapni, vagyis, legalábbis, úgysem mentem volna vissza hozzá, mert egy aljas dög! Csak kihasznált, hogy megölhessen. Ha vissza mentem volna hozzá, így is úgyis végzet volna velem. Remegve nyomom, számat az ajakira, majd megcsókolom őt. Az izmai megfeszültek és átvette az irányítást. A szája egyre szenvedélyesebben mozgott, míg a kezével a hajamba túrt és még közelebb húzott. A nyelvét lihegve húzta végig az alsó ajkamon, erre szinte már teljesen elolvadtam. Az érzelmek egyre jobban eluralkodtak rajtam, főleg akkor amikor a nyelvét az enyémhez fúrta és lassú táncot kezdeményezett. Úgy éreztem, mintha a mennyekben lennék. A fény szétterjed és mindent csodássá tett. Cameron elszakadt az ajkaimtól, én meg követtem őt, hogy újra érezhessem a puha ajkait. Kuncogva simogatta az állam, erre kinyitottam a szemem és a pirult arcát néztem. A lélegzete csiklandozott és talán még fel is nevettem volna, ha hirtelen nem csókol bele a nyakamba.
- Imádlak!- újabb csók - Szeretem a szemeiden, keresztül látható a tiszta lelked - lentebb csókolt meg, így már a kulcscsontomon voltak a forró ajkai - A mosolyodat, ami fényesebbé teszi a napomat. A félénkségedet, ami aranyossá tesz. Imádom a kedvességedet, a humorodat, az eszedet - lihegve elhajolt tőlem és úgy meredt rám - Egy szóval téged. Teljesen elérzékenyültem a mély hangjától és a lágy érintésétől. A fiú lassan még közelebb hajolt és az arcomat lepte el apró puszikkal. Kimért mozdulattal hagyta ki a számat, amikor az arcom másik oldalát csókolgatta. Majd miután végig puszilt az orrát az enyémhez érintette és vigyorogva nézett a szemembe. A szemei szinte már feketék voltak. Amikor elmélyültem belenéztem egyszerűen elvesztem benne. Az állát cirógattam és végezetül én tettem meg az utolsó lépést, ami köztünk állt. A szám az övéhez nyomódott, sóhajtva markolta meg a hajam és még közelebb csúszott hozzám, míg végül teljesen össze nem olvadtunk. Az édes ajkait lágyan és óvatosan mozgatta, miközben egy apró nyögés hagyta el a száját. Komolyan, számomra ez a hang volt a világon a legszebb. A karjaiba hulltam és visszacsókoltam őt. Mintha a világ leállt volna körülöttünk, és az összes rossz, ami történt velünk elillant volna. Nyelvével az ajkaimon simított végig, én pedig teljesen beleremegtem ebbe. A hátába markoltam és soha nem akartam elengedni, most már nem, megízleltem a boldogságot és őrülten tetszik, eszem ágában sincs elengedni. De végül lihegve elhajolt tőlem és duzzadt ajkakkal bámult rám, szinte megbabonázva. Még mindig a csókja hatása alatt álltam és nem tudtam gondolkozni se. Előrébb hajoltam és a homlokomat a vállára téve igyekeztem lenyugodni, de Cam hatalmas tenyere a hátamon nem segített ebben semmit sem. Minden érintésére szikrák keltek táncra a testemben és akkor igazán éreztem a szükségemet iránta. Éppen szólásra nyitottam a számat, amikor hangos dörömbölés hangzódott a fejünk fölül.
- Mennünk kell!-fogta meg kezem. Ijedten néztem rá, de felálltam és a kocsihoz sietünk. Gyorsasággal nyitottam ki az ajtót, majd be kapcsoltam az övem. Cameron az autót beindítsa, s gyorsan hátrálva hagyjuk el az erdőt. Az autópályán szeljük a kilométereket, olyan gyorsan haladunk. Még mindig nem tudtam megnyugodni, egyszerűen fel sem tudtam fogni ezt a helyzet, azt meg főleg nem, hogy az én drága szerelmem mégis életben van. Ezt Cam is észrevette és nyugtatásként a combomra helyezte kezet és rám mosolygott. Bólogatva mosolyogtam el, hogy értse minden rendben van. Itt sem voltunk biztonságba, így tovább kellet mennünk. Ha az kell, hogy egy másik országba menjünk, felőlem mehetünk,semmi akadálya. Induljunk!

Az összes cuccunkat össze pakoltuk. A kocsiba beraktak a bőröndöt, majd ismét a kocsiba beszállva indultunk el. Most Cameron szüleihez megyünk, egy tengerparton élnek egy kis szigeten, ahol külön hazát is kapunk, ahol lakhatunk. Az autót elrejtettük nem messze a csónaktól, amivel megyünk. A sziget csak néhány kilométerre van a várostól. Itt nem találhatnak meg. Remélhetőleg.

***
A tengerparton sétáltam. A Hold bevilágított mindent és a szél pedig lágyan fújdogált. A szél az arcomba fújta a hajamat, ki akartam onnan simítani, de két erős kéz megölelte a derekamat és magához húzott. Felsóhajtottam és a kezére fektettem az enyémet.
- Cam - motyogtam megbabonázva, erre a ő a fülem mellett kuncogni kezdett. Lassan maga felé fordított, mire szembetaláltam magam a csodálatos szemeivel. Közelebb lépkedtem hozzá és az arcát a kezeim közé fogtam. Mély levegőt vettem, ahogy az ajkait ismét végig simította a bőrömön. Végül az ujjainkat összekulcsolta és intett a fejével, hogy menjünk. Követtem őt a tengerparton, miközben a víz csiklandozta a talpamat. Csendben haladtunk a tenger mellett, miközben a szél lágyan felkapta a hajamat.  A számat harapdálva néztem a homokot, ahogy belesüpped a lábam. Olyan tökéletes volt, akár egy isten. A Hold fénye megvilágította a férfias vonalait és azt hittem, hogy abban a pillanatban esek össze. A vállai szélesek voltak, az álla markáns, a teste pedig izmos és magas. Ajkai szinte fénylettek és hívogattak engem egyre közelebb és közelebb. Az ujjaim pedig bizseregtek a forró és selymes bőre érintéséért. A homokba ültünk, s együtt néztük a csillagokat az égen. Vállára hajtottam fejem, majd néha-néha egy-két csókot csentem tőle. Kezeinket össze kulcsoltuk, s vizslatjuk a különös rajzokat az égbolton. Kellemes a csend, ami nekem kifejezetten tetszik. Cam feláll és a ruháit kezdi el levenni.
- Mit csinálsz?- kíváncsiskodok.
- Úszom egyet. Te is jössz?- kérdezi kacéran. Elmosolyodok, majd én is a ruháimtól megszabadulva, kézen fogva, rohanunk be a hideg vízbe. Nem számítottam rá, hogy hideg lesz, de hamar megszogta a testem a hőmérsékletet. Egymás felé fordultunk, átkaroltam Cam nyakát, s a homlokunkat összeérintve, megcsókoltuk egymást ismét.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Meghoztam az új rész egy kis késessél, de legalább itt van.:) Kissé rövid lett megint, de most ennyit tudtam össze hozni. Elég sokáig időztem vele, mert tudjátok itt volt a suli,(hála istenek már szünet!):) és hát, nem mindig tudtam írni bele. Meg kicsit össze kellett szednem a gondolataimat, hogy mit is írjak le. Ez a rész lehet kissé unalmas lett, de megpróbálom kicsit izgibbé tenni a sztorit. Ha tetszett nyomjatok egy pipát, vagy kommenteljetek, ha még nem tettétek meg. Hálás lennék néhány komminak is, ha jó, ha nem! :)
Puszil titeket az író, Betty

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése