Son

2015. november 9., hétfő

I.10-Együtt

Sziasztok! Sajnálom a hosszú kimaradást! Most egy kicsit érdekesebb lett a rész (remélem) és tetszeni fog nektek! Mivel nem nagyon szoktam fiús szemszögből írni nézzétek el nekem, ha kicsit lányosra sikeredet:D A következő részt nem tudom mikorra hozom, de sietek/sietünk vele!
Puszillak titeket és jó éjszakát,Betty


Cameron

- Igen, tessék?- szólok bele a vonalba.
- Cam! Azonnal be kell jönnöd! A nagy főnök ideges, hogy nincs információja a lánya miatt!- mondja kissé idegesen. 
- Megyek, amint tudok!- mondom tömören. - Most anyámnál vagyunk, mert el kellet mennünk a városból. Egy kis időbe bele telik mire oda érek. - mondom kissé zavartan a tényt. - Az exe kicsit nem normális volt.- szögeznem le a tényt, s kissé el nevettem magam. 
- Vagy úgy. Gondolom elintézted.- nevet. 
- Remélhetőleg, igen. Remélem.- meg vakarom tarkóm zavarosban. Igaz lelődtem, de lehet nem tudtam eltalálni rendesen, hogy meg is haljon. Még az a szerencsénk, hogy a hülye barátai nem kaptak el. 
- Remélhetőleg? Haha..- Bízz magadba Cam, bízz magadba Cam!- harsányan nevet fel. 
- Most leteszem! Ott találkozunk, haver!- köszönök el, mivel Emilie már az ágyon ül pizsamában. 
- Rendben, haver!- A készüléket ki nyomom, majd a terasz ajtót becsukom, s az ágy széléhez sétálok. Emilie kezet megfogom, majd leguggolok. 
- Kicsim. Most el kell ugranom, egy fontos dolgot kell elintézem, rendben? Sietek vissza!- puszilom homlokon.
- Muszáj elmenned?- nézz rám szomorú tekintettel.
- Igen.- mondom, majd oda bújuk mellé, s szorosan meg ölelem. Búcsúzásként ismét homlokon csókolom, majd a kocsikulcsot megfogva nyitom ki a bejárati ajtót, s távozók. A motort beindítottam, s még egyszer vissza nézek Emilihez, aki a terasz előtt integet nekem.

A motorcsónakot kikötőm biztonságosan, s a kocsim irányába megyek. Riasztott ki oldva nyitom ki az autót, majd indítom be a motort. Az órámra pillanatok, ami tizenegy órát mutat. Rendben, akkor egy órás az út oda-vissza hajnali háromra vissza is érek.- állapítottam meg.

Egy parkolót keresve megyek be a központba. Egy fekete autó mellé parkolók, majd kiszállva a járműből indulok be a titkos helyiségbe. Az őrnek bemondom a kódot, majd az ajtón át lemegyek az irodába. Útközben találkozók kedves kis haverjaimmal egyben munkatársaimmal, akikkel lepacsizok, s köszöntöm őket.  Márvány fekete ajtót ki nyitom és belépek rajta. Két őr átkutatták, hogy nem-e viszek be valami fegyver dolgot, de nem is volt nálam semmi, így feleslegesnek tartottam. Fő a biztonság. Leültem a kényelmes fotelbe, s vártam Mr.Grovent, hogy elmondja miért is hivatott eme késő estén.
- Camaron.- fordul meg székével. - Örülök, hogy újra látlak!
- Én úgy szinten Mr.Groven! - köszöntöm udvariasan. - Miért szeretett volna látni?- érdeklődtem, mivel abban állapodtunk csak meg, hogy vigyáznom kell Emiliere, a pszichopata barátja miatt.
- Rick bandája itt volt. Emilit keresték. Rick még életben van!- hajolt közelebb hozzám az asztalon.
- Az nem lehet! A saját szememmel láttam, hogy megöltem!- szögezem le a tényt.
- Hát nem úgy látszik!- kacag.
- Biztonságba vagyunk! Nem találhatnak meg! Viszont meg kell keresnem és meg kell ölnöm.- mondtam. Vártam Mr.Groven döntését, de eddig még nem szólt semmit.
- Továbbra is figyelj a lányomra! Ne essen semmi baja! Értve?- kis fenyegetés hallatszott hangjában, de bennem bízhat, sok mindent jól csináltam eddig a munkában, ami mindig jól sikerült. Mindig százszázalékosan teljesítettem.
- Mivel te vagy a legjobb munkaerőm, engedélyezem a kapcsolatotokat! Hallottam néhány dolgot, aminek nem igazán örültem, de mivel egy rendes srác vagy így áldásom rátok!- belecsapott tenyerében jelezve készen van a beszélgetéssel, majd mosolyra húzódott szájjal mentem vissza az emeletre, onnan pedig a kocsiba, majd lassan haza.

Igen, Mr.Groven Emilie apja, meg persze az én főnököm. Az Apja egy bűnöző és egy drog szállító cégnél dolgozik. Emilie nem sokat mesélt a múltjáról, de annyit elmondott, hogy az apja kiskorában elment ki tudja miért. Egyszerűen fogta magát és elment, még el sem tudott búcsúzni tőle. Az Anyukája ki készült ettől, majd egy váratlan nap után balesetet szenvedett.  Emilie a nagynénjéhez költözött, ahol még tíz évig élt, majd egy külön lakásba költözött. Nagyon sokat erről nem beszélünk, mert csak felzaklatom ezzel, így nem is bántom ezzel az én drága szerelmemet. Megértem hogy érez.
Hajnali háromra haza is érek. Cipőmet le dobom a lábamról, majd átkarolva  Emiliet elalszom.

***

EMILIE

Boldogan ébredtem fel reggel. Cameron édesen aludt mellettem, amit én nagy mosollyal figyeltem. Kis idő után rájött, hogy nézem, így a párnáját fejére húzta. Elmosolyogtam tettén. Felálltam, de egy kéz vissza ragadott a karjaiba. 
- Ne menj! Annyira jó volt így! - motyogja a párna alatt. Elmosolyodok ismét ezen. Vissza bújok a takaró álla, mellé, s közben a hasát cirógatom ujjammal. Egyszer csak morogva átfordít az ágyon és én alá kerülök. Szégyenlősen a kezemet a szemem elé teszem és nevetek rajta. Puszikat ejt bőröm minden porcikájára. Beletúrok hajába, majd megcsókolom. 
- Na most már engedj!- kuncogok.
- Soha!- tiltakozót és szorosabban vont magához.
- Kérlek, szívem!- néztem rá boci szemekkel.
- Jól van!- adta meg magát. - De csak azért, mert ilyen szépen kérted.- mosolyodott el kajlán. Ismét felálltam, Cam pedig a seggemre csapot nevetve, amit kissé rossz állóan néztem vissza rá és ki nyújtottam a nyelvem, amitől kacagni kezdet. A gardróba sétáltam és ruha után kezdtem kutakodni. Egy egyszerű ruhát választottam, ami szellőzik is egyben a nagy forróságban, majd a konyhába mentem reggelit készíteni magunknak. Körülnéztem a hűtőben, kivettem minden dolgot a meleg szendvicshez, és már készítettem is őket sorba. Készítettem pár tojást is reggelinkhez és egy kis teát is. Mikor kész lettem mindennel az ebédlőbe vittem őket, majd szóltam Camnek és a szüleinek, hogy kész a reggeli.
- A szüleidet is meghívtam! Gondoltam ha már itt lakhatunk, akkor már egy kis kedvességgel is szolgálok nekik.- mondtam Cameronnak, mikor ide ült az asztalhoz és neki kezdet a reggelinek.
- Azt hittem csak ketten leszünk. De... Rendben!- nézet fel rám. Bólintottam, majd abban a pillanatban már itt is voltak a szülők.
- Foglaljanak helyet! - mosolyogtam el. Bólintva helyet is foglalnak.
- Köszönöm, hogy itt alhatok Mr. és Mrs. Lachowski!- köszönöm meg nekik kedves gesztusokat. - Szeretném ezzel a reggelivel megköszöni.
- Ne butáskodj kedvesem! Örülök, hogy itt vagy! Cam már sokat mesélt rólad! Tegeződjünk, drágám. Olivia vagyok és ő pedig a férjem Ken.- mosolyodik el, kedvesen.
- Örvendek! Én Emilie vagyok!-rázok kezet velük. - Remélem ízlik a reggeli.- ülők Cameron mellé az asztalhoz. Oliviának és Kannek nagyon ízlett a reggeli, amit készítettem. Nagyon kedvesek velem. Kár, hogy én nem élhettem ezzel sokáig.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése